A jó esküvő titka a pörgős zene és a profi ceremóniamester

Mindig zeneszerető ember voltam – a szüleim mesélték, hogy előbb kezdtem el dudorászni és szinte énekelni, mint szavakat kiejteni, és sokat nevettek azon, ahogy táncikáltam, amikor valahol zene szólt. Azt mondják, a plázában, is messziről meghallottam a dalokat, a kocsiban mindig addig nyögdécseltem, amíg be nem kapcsolták a rádiót, elaludni pedig csak énekszóra voltam hajlandó. Már óvodásként próbálkoztam a játékboltban kapható xilofonnal, gitárral, szintetizátorral. Amikor sétáltunk a parkban, apukám sokszor trombitált fűszállal a szájában, ezt imádtam, és mindig próbáltam utánozni, de csak a nyálam folyt a könyökömig… Egyértelmű volt, hogy beiratnak zeneiskolába, csak a hangszert volt nehéz eldöntenem, így aztán elkezdtem tanulni gitározni és zongorázni is, és néha viccből fuvoláztam is szünetekben. A szolfézzsal sem volt bajom, szerettem volna megérteni is a zenét, nem csak hallgatni és élvezni az összhatást, hanem tudni, milyen hangközök, ritmusok, hangzások teszik széppé ezt a világot. Minden évben több koncerten felléptem, sosem voltam lámpalázas, nem számított, hogy a zeneiskola koncerttermében vagy a falunapok nagyszínpadán kell fellépni, én tettem a dolgom! Nagyon szerettek a zenekarvezetők, sokat gyakoroltak velem akár suli időn túl is, mert látták, hogy nem csak elszánt vagyok, hanem tehetséggel is megáldott szerencsére. Alig vártam, hogy gimisként a fővárost megismerve zenekari bandát alapítsak, és olyan zenei stílust játszhassak, amilyet csak szeretnék! Mindig jól boldogultam az életben, kiegyensúlyozott, vidám embernek ismertek meg a barátaim – egyetlen dolog tudott csak kikergetni a világból, ha valaki hamisan, rossz ütemben, rossz hangnemben énekel vagy zenél. 

Aztán jött egy izgalmas esemény az életemben: a legjobb barátom, akivel már kiskorunktól kezdve együtt zenéltünk, felkért esküvői tanújának – de megnyugtatott, hogy nem zenekar, hanem esküvői DJ lesz, úgyhogy nem kell félnem a diszharmóniától! Azért én továbbra is féltem kicsit, mert a dalok keverésekor is el lehet követni hangzás- és ütembeli hibákat, de szerencsémre nem volt ilyen, sőt, a ceremóniamester személye is meglepetésként hatott, kiderült ugyanis, hogy több, mint 10 évig énekesnő volt, megfordult reggea, pop, jazz és dubstep zenekarokban is! Emiatt is segítette a párt a dalok kiválasztásában, adott nekik listát, hogy milyen mozzanatokhoz párosítsanak dalrészleteket: bevonulás, szülőköszöntés, gyűrűhúzás, aláírás, csók, kivonulás, pezsgős koccintás… Aztán a vacsora előtti bevonuláshoz jó bulis dalt ajánlott, és meg is lett az eredménye: majd kiszakadt a terem oldala, olyan hangosan tapsoltunk és kiabáltunk a barátomék örömére, amíg végigvonultak köztünk a főasztalhoz! A nyitótánc után a DJ-é volt a főszerep, és nagyon ügyesen megtáncoltatta először az idősebb korosztályt, aztán szépen kevert át egyik stílusról a másikra, hogy végül eljusson a mai kor zenéihez. A ceremóniamester végig segítette a munkáját, volt, hogy énekeltette a násznépet, volt, hogy bemondta, ki kinek küldte a következő dalt, de a legjobban nekem az tetszett, ahogyan a táncpárbajt levezényelte. Elég fáradt volt már a násznép, túlvoltunk a tortán és a töltött káposztán, úgyhogy a kajakóma sem segített, de ő elérte, hogy mindenki kivétel nélkül felálljon a székről, és elfoglalja a helyét a táncparketten: egymással szemben egy bolyban a férfiak és külön a nők! Ezután ismertette a feladatot: miszerint minél szexisebben vagy viccesebben, de mindenesetre meggyőzően kell a csapatokban táncolniuk addig amíg szól az ő daluk! Ezután nagyon lányos és nagyon fiús dalok voltak felváltva, és már csak azok is jó hangulatot teremtettek, hát még egymás tánctudásának megtekintése! Három kör után eredményt hirdetett – természetesen döntetlen volt, de nem is a győzelem volt a fontos, hanem, hogy mindenki felpörgött tőle, és utána le sem ültünk pihenni zárásig, úgyhogy nagyon jó esküvőnek könyveltük el ezt a napot mindannyian!
A ceremóniamester nem csak a zenei megmozdulások terén volt kiemelkedő – professzionálisnak bizonyult a szakmájában minden tekintetben, a pár nagyon elégedett volt a munkájával, de vendégként figyelve is feltűnt az egyénisége! Kültéren megafont használt, ami sokkal figyelemfelkeltőbbnek, és praktikusabbnak bizonyult, mint a kiabálás, beltéren nagyon ügyesen használta a mikrofont, mindig lehetett érteni, hogy mit mond. Az egész nap folyamán segítette az eligazodásunkat, mindig tudtuk, hogy mi a következő programpont, mikor kell leülnünk, mikor adhatjuk át az ajándékot, ügyesen motivált minket arra, hogy kört alakítsunk ki a nyitó tánc előtt, és nagyon vidám hangulatú menyasszonytáncot vezényelt le. Feltűnő jelenség volt, de a szó pozitív értelmében, a színes haja és ruhája nem kirívó volt, de mindig segítette, hogy megtaláljuk őt a szemünkkel és figyeljünk, amikor szükséges. Minden vendéggel hamar megtalálta a hangot, az anyósok izgatottságát humorral kezelte, és volt egy játék is vacsora előtt, amit olyan profin bonyolított le, hogy tévé show-ba is elmehetne! Mindegyikünket felállított a székről, és kérdéseket tett fel, és meg kellett tippelnünk, hogy a pár melyik tagjára igaz a válasz. Nagyon jól reagált az olyan érdekes helyzetre, mint például amikor a két versenyben maradt játékos az egyik anyós és egy teljesen új kísérő volt, sokat nevettünk, de nem magára irányította a figyelmet, hanem a párra! Amin pedig a legjobban meglepődtem, hogy amikor a nyitó tánc utolsó mozzanatát újra el kellett táncolni, mert a fotós és a videós nem jó szögben volt, de a DJ nem játszotta le a dalt, akkor ő egyszerűen beénekelte a dal utolsó refrénjét, ezzel mindenkit jól meglepve, de így elkészülhettek a megható felvételek, és az is kiderült, hogy nem csak vezényelni tud ügyesen, hanem énekelni is!